Szenvedélyes kiegészítés

No igen, ez a blogtevékenység másik rákfenéje a magamfajta számára! Hiszen én a jól ismert arcoskönyves oldalon már megemlékeztem a repülőnap 2 legemlékezetesebb pillanatáról! Aztán, gondolván, hogy ezzel akkor le is tudtam a publikálás részét, nem írtam meg ide. Node csak azok részére, akik érdekeltek eme közösségi agy és időpusztító világban - jutott eszembe mostan, szóval hadd tudja meg ország világ is, mi az igazi tutiság Kecskeméten!

Mostan tehát hiánypótolok (ha úgy tetszik installálok egy patchet), illetve lelkesedem egy sort azon, ahogyan be sikerült jutnunk imádatom tárgyába (gy.k. Su-27). Mégpedig egy szolíd, ipari kémkedénsek is beillő megfigyelést követően (a mellette álló MIG-29 előtt hosszú sorok állnak, a Su-27-esnél viszont nem, ám mégis mászkálnak bele civilek, hogyisvanez?!  jeligére) lezajlott, nagyjából hasonló üzleti tárgyalást követően:

Én: How much is it to sit in?

Ukrán katona: Twútauzend forint!

Én: 

A végeredmény pedig:

A mennyország kapujában

Sajnos a digitális zoom nem adja vissza a letörölhetetlen típusú gyermeki vigyort :)

Az oldalszám még egy külön est, némileg emeli azt a nem éppen egyszerű "kiakirály" érzést, ami odabent ülve hatalmába kerített mindhármunkat. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból, ez az akció kizárólag a társaság férfiúit hozta lázba, pedig Zita buzgón próbálta átérezni azt a mérhetetlen elégedett, jóllakott óvodás vigyort, amivel kiszálláskor távoztunk ebből a csodálatos madárkából... 

Ezen kívül ne feledkezzünk meg a Gripen teszt műintézményéről sem, mely egy, a tér minden irányába forogni képes, motorizáltan mozgatható kerekes ülésrendszerben manifesztálódott. Mielőtt nekiállnék elmagyarázni milyen, nos ilyen:

Kell egy ilyen otthonra!

Ezen a ponton feldereng, mikor Gergővel (hogy, hogy nem erre a projektre már csak a 2 legelvetemültebb nevezett be) szép emlékű vörösvári búcsúban teszteltük a Break dance hardcore verzióját. Ez nem csak vízszintes irányban forgott minden irányban, de függőlegesen is képes volt a saját tengelye körül átfordulva, akár másodercekig is fejjel lefelé lógatni a közben sebesen pörgő-forgó kocsit, illetve a benne ülő bennünket. (Videót, csak a "hagyományos", gyíkoknak való verzióról találtam, cserébe ez akár Vörösváron is készülhetett volna). Legyen elég annyi, hogy IGGGEN jófajta móka, sajnos annyira, hogy nem is hozták el többször... A sok kis csíra nem bírta a gyűrődést. :( Azóta csak a simákat hozzák, igaz azokból rögtön 2 félét is. Behh... No egy ilyen esti, zorall menet (napközbeni matinéról szó nem lehetett) után letámolyogtunk róla, leültünk a szomszédos dodgem alumínium pódiumára, röhögtünk egy sort azon melyikünk is néz ki rosszabbul, majd néhány perc regenerálódás után egymásra nézve, magától értetődő természetességgel befizettünk egy újabb kanyarra, ezúttal már egyedül egy kocsiban. Nos, az ott volt a szeren, ahogy kell.

Minderről persze az jut eszembe, amikor a Fifin (ilyen szakadt le anno a Szigeten, meg egyéb helyeken is) pörögve mindenki sápadtan kapaszkodott az életéért, miközben 1, csak 1 kocsi volt talpon a vastraverzen. Ebből 2 idióta üvöltött artikulálatlan dolgokat, bele a búcsú ezer megawattos mulatós tuncituncijába, természetesen igen heves csápolás közepette (ez annál a sebességnél nem ám olyan egyszerű). Ez valamikor 2000-felháborítóankevés-ben történt, és ki nem találnátok, de Taxy volt ekkor az útitársam.

Ezen élmények emlékével foglaltuk el harci pozíciónkat eme masinában. Az eredményt azt hiszem nem kell kommentálni! :) Mindenesetre külső megfigyelők szerint a kezelőember is igen erősen értékelte a performanszot, adta is alánk keményen a teljesítményt. Lássuk (bzw. halljuk) hát, mit is műveltünk:

Így volt, nem így volt égből leszállt mese volt. Mikor is lesz a következő Repülőnap? Ki jön velünk?
Reméljük addigra azért már az a lakás is elkészül aminek felújításáról, várhatólag nemsoká egy poszt fog születni.

Szenvedélyek kezelése

Mi vesz rá valakit - aki  25 fok Celsius fölött, fokonként, exponenciálisan jobban szenved - arra, hogy 3 teljes napot töltsön egy (nem hideg, viszont forró) aszfaltcsíktól néhány méterre, munkavédelmi sisakban, érintésvédelmi gumikesztyűben és vastag overálban? Valószínűleg ugyanaz, ami arra sarkallja, hogy hasonlóan szuperoptimális klimatikus viszonyok közt, egy másik betoncsíkot, nevezetesen a kecskeméti reptér futópályáját is igen közelről vegye szemügyre. Bizony, ez csak a Heineke, izé a szenvedély lehet!

Aki ugyanis még valamikor Senna fénykorában kezdett el Forma1-es versenyeket nézni, és Schumacher felemelkedésével egyidőben, bőven a 90-es évek elején kezdett komolyan, és azóta is tartóan rákattanni a dologra, az bizony már menthetetlen. 2012-ben, Gergővel jutottunk ki először F1-es versenyre élőben, ami annyira komoly élmény volt, hogy adta magát, hogy szintet kell lépni! Közelebb kell jutni, be kell kerülni a rendszerbe, közelebbről meg kell ízlelni a benzin és az égett gumi illatát! 

Nosza, sportbírónak lenni mókás dolog lehet, baráti tanácsokkal és élménybeszámolókkal ellátva belevágtam hát, és ... 20-onpár év passzív rajongás, némi elméleti alapozás és vizsgázgatás után egyszercsak azon kaptam magam, hogy egy súlyos tűzoltókészülékkel a kezemben rohanok egy időmérő fotocella felé a Hungaroring aszfaltján, a 2-es kanyar előtti lejtős féktávon. Felfelé. PÁr perccel később ugyanilyen tűzoltókészülékkel igyekszem többekkel együttesen eloltani a demonstrációs célból felgyújtott személygépjárművet - sikertelenül. :) (később is csak egy nagyobb darab tűzoltóautónak sikerült véglegesen ártalmatlanítania szegény szebb napokat látott Daewoot).

Arra nem is számíthattam, hogy rögtön az első munkanapomon (vagyis a Michelisz Norbi révén itthon is egyre népszerűbb WTCC második versenynapján) élesben is szükség lesz erre a műveletre, mikor szerencsétlen Tarquini mester rommá tört gépét kellett felvigyáznom ily módon, másodpercekkel azután, hogy egy ártalmatlannak induló koccantás nyomán, igen csúnyán beesett elénk a bukótérbe. Csórikám azt sem tudta hol van, mikor kitámolygott a rommá zúzott Hondából.

Szabadjon megjegyeznem, hogy bruttó 2 Safety Car mögötti körre volt szükségünk ahhoz, hogy a roncsot eltegyük a bukótér veszélytelen sarkába, letakarítsuk a törmeléket, felszúrjuk a kifolyt olajat, és újra üzembe helyezzük a pályát. A 3. kör már csak a túlbiztsosítás miatt volt szükséges, utána mehetett is tovább a verseny ismét élesben. Hasonló művelet pár héttel később, Salzburgban, az ETCC versenyen 5 körig tartott, majd mivel nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, a versenyt le kellett inteni. (Kandi kamera gyanús felvételek, csak erős idegzetűeknek itt, baleset 6:22-nél, onnantól börleszkbe illő szerencsétlenkedés, pl. a keréktelen autó felhúzási kísérleteivel, 11:20-tól) Hiába no, nem érdemtelenül Magyarországon képzik immár az összes környékbeli ország sportbíróit, és az sem lehet véletlen, hogy Abu Dzabi, Bahrein és majd Szocsi is innen visz embereket képezni és betanítani.

A "sikeres"* bemutatkozás segített a Forma1-es bírói csapatba is bekerülni, ami aztán minden reményemet és elvárásomat magasan túlszárnyalta! (*Erről megkérdezném az öreg Tarquinit is, aki ugyan külön megköszönte a gyors és szakszerű segítséget, de aligha sikerként értékelte kiesését) Az esetről készült, Norbeet sem nélkülöző videó megtekinthető itt:

Álljon itt néhány fotó, annak emlékére, amit életem legforróbb hétvégéje adott nekem: (48,9 fok volt a legmagasabb érték amit mértünk, de árnyékban alig volt több 39-nél...).

Pole pozícióban, fél órával a rajt előtt

Poszton

Ott igen. Pont ott.

Ehhez nem tudok kommentárt fűzni, még mindig könny szökik a szemembe...

"Szerencsére" a 3 nap alatt egyetlen egy éles bevetésre sem volt szükség a 3-as kanyarnál, illetve 9-es posztnál. Leggyakrabban Tulipán főméltósága használta a kék zászlót, ami ugye annyit tesz, figyelj, gyorsabb autó jön mögötted, engedd el!

A hétvége alatt készült közel 600 fotográfia és pár videó, a dobhártyaszaggatás, a részletek varázsa (lásd meg az autó mozgásából az edzésen mikor megy tele, mikor üres tankkal, ki milyen íven fordul, hányadik rázókövön tolja be az utolsó fokozatot...) a versenyek izgalma (főleg a GP2 volt nagyon kemény, de pl. azt élőben, közvetlen közelről látni, ahogy Grosjean a Mansell külső ívén beszúrt Massa mellé... Grosjean fedélzeti videója itt. Mindezt úgy, hogy ugye magam is Vörös vérű vagyok, és a mellettem álló kollégán sem véletlenül volt piros, Ferraris cipő (ráadásul ő kifejezetten Massa szurkoló). Ezzel együtt is csak csettinteni tudtunk, hogy ez igen, ez így, ez nagyon rendben volt! Mint ahogy amúgy később Massa is hasonlóképp nyilatkozott a dologról) , a pálya nyomokban (bár tényleg csak nyomok lennének) fellelhető retró hangulata, a pályán való körbebuszozás (vesd össze a 2012-es nézői képeimet, amikor azon röhögtünk mit keresnek a volános Volvók a pályán), nem beszélve a Boxutcai és egyéb helyeken elkövetett sétákról, viszont mindent megért. Ja, és még fizetést is kaptam érte! Bár, ha mondjuk kétszer ennyit kellett volna nekem befizetni, jóeséllyel akkor is mentem volna. :)

A hétvége egyik csúcspontja kétségtelenül az volt, mikor a rajt előtt áthúzott és flikkflakkolt felettünk 3 Gripen, Norbee bácsi örömét halmazatilag, egészen extrém szintekre emelve. :)

Innen már csak 1 hét, és egy ugrás volt Kecskemét, ahol is a fent nevezett Gripenek mellett további nagy, hangos, környezetszennyező és pusztításra tervezett gépszörnyek repkedtek felettünk. Nem kevésbé volt meleg (mondjuk legalább nem overálban voltam, árnyék viszont még annyi sem volt).

A végére szinte mindenki aludt egy keveset (vagy akár 3 órácskát), csak én bírtam egyedül végig valamennyi formációt. Mint amilyen pl. az 5 Su-27esből álló Vityazi gárda volt, és bár nem szaggatták szét sem magukat, sem a nagyvasakat, Őket akarom. Még! Úgyhogy innentől cél a moszkvai airshow, ahol ráadásul MIG-29-esekkel kiegészülve is nyomják. Bizony. Középtávon feltétlenül meg kell tekintenünk úgy érzem, ráadásul nem is ez a lényeg... De nagyon. :)

Hátam mögött a Vitézek 27-esei. ARGH!

Nos, azt hiszem ennyi lenne mára. Jelen bejegyzés kapcsán az futott át a fejemen, hogy ez a blog dolog nem feltétlenül az én műfajom. Én pofázni, gesztikulálni szeretek, meg magyarázni, hangsúlyozni, kikacsintani, utalgatni... Ezt itt mind nem lehet. Vagy legalábbis nem úgy. Ez amit itt leírtam, annak, aki nem érez különösebb vonzódást, autók és vagy repülők iránt, nem is annyira érdekes. Mondjuk magára vessen, hisz nem tudja mi a jó... :P

Szóval, hogy mikor lesz új bejegyzés, nem tudom még, de vélhetőleg a lakásfelújítás témakörének körbejárása lenne esedékes. Javaslatokat várok még ezügyben!

Minden jókat, boldog új évet, térerőt és egészséget!